Úgy látszik nem én leszek a világ legjobb blogírója,és bár nem is törnék ilyen címre, sajnálom, hogy megint ilyen hosszú idő telt el az előző bejegyzésem óta. Valahogy olyan gyorsan telnek itt a napok, a hetek, sőt a hónapok, hogy túl könnyen feledkezem meg erről. Közben pedig annyi minden történik, kisebb-nagyobb dolgok, amikről nehéz így összefogóan írni, hogy ez annak is élvezhető legyen, aki nincsen itt.
A mostani bejegyzésem a "leg"-eket fogja bemutatni kicsit az elmúlt időszakomból, amik talán a legérdekesebbek minden élményem közül.
Had kezdjem egy kicsit korábbi dologgal, ahol még az előző bejegyzésem előtt voltam. Ezt nevezném a "legvártabb" a dolognak, mert már régebben tervezgettük, és nagyon lelkesen készültem rá. Nem tűnik nagy dolognak, de nekem mégis az volt. Castletown House egy szép kastély, nem messze Dublintól, viszont már kicsit a vidéket tükrözi. Őszintén szólva az egyik legmeghatározóbb érv, amiért látni szerettem volna az az, hogy olyan Jane Austen-os kastélynak mondják.... :) És tényleg az, igazi élmény volt látni, benne lenni, és az előtte elterülő óriási mezőn sétálgatni. Íme néhány kép, csak kicsit ízeslítésül.
A második állomás legyen talán a "legviccesebb".
Az iskolában sportnap volt 2 hete pénteken. A résztvevő osztályok egymás ellen versenyeztek és mindegyiküknek meg volt a jellegzetes színe, stílusa. Az egyik történelem tanár, akinek az óráiról szoktunk kivinni gyerekeket, bevont minket a saját osztályába, hogy mi is tartozzunk valahova. Zsongott az egész iskola, parókák, smink, színes ruhák, kiegészítők mindenfelé, mi is el lettünk látva bőven. Az egyik lány rajzolt az arcomra valamilyen glitteres festékkel egy szívet, a saját színünkkel ( - minden vicces maskara közül ez most a lényeges). Nagyon jó volt kicsit szabadabban ott lenni a tanítványaink között, és jól esett, hogy ez a tanár minket is bevont a programba. Nagyon tetszik az ebben az iskolában, hogy amikor ilyen alkalom van, a tanárok legalább annyira, vagy talán még jobban bevonódnak minden vicces dologba, és ez nem veszi el a tiszteletet, sőt. Megvan a helye annak, amikor komolyan tanár-diák kontakt van, de annak is, amikor a tanár parókában vagy beöltözve/kisminkelve rohangál. Talán ezért működik ez ilyen jól.
Na de a vicces rész... Tehát ott volt az a szív az arcomon. Amikor elmentünk, sikerült leszednem, viszont a nyoma ott maradt. Mivel a nyakam is leégett, arra a megállapításra jutottunk, hogy nagy eséllyel a nap beleégette azt a glitteres valamit az arcomba. Ez most feltehetőleg nagyon valószerűtlenül hangzik, és nagy eséllyel az is, de annyi biztos, hogy a szív, mint egy tetkó ott volt az arcomon utána egész nap, sőt halványan még másnap is. Talán maga a történet megnyerőbb volt, mint maga a "rajz", de mindenesetre nagy sikert arattam azok körében, akikkel még aznap találkoztam. Van róla kép is, de ha nem haragszotok, azt inkább nem csatolnám. :D
Következzen a "legkülönlegesebb" élményem. Nehéz ilyet kijelenteni és talán nem is az, de őszintén szólva ezt találtam a leginkább idepasszolónak.
Már egészen az itt tartózkodásom elején megtudtam, hogy lesz Rend Collective koncert Dublinban. Rengeteget gondolkoztam rajta, és amikor láttam, hogy a Tenth Avenue North lesz a kísérőzenekar, csak még rosszabb lett. :D Számtalanszor döntöttem és megváltoztattam (egyébként nem szeretem, amikor nem tudok valamiben dönteni) de végül úgy határoztam, hogy 100%-ig biztos vagyok benne, hogy utólag nagyon bánnám, talán még mérges is lennék magamra, ha nem mennék el, úgyhogy megvettem magamnak a jegyet.
Csak annyit szeretnék ezzel kapcsolatban mondani, hogy szeretettel javasolnám az Ezazanap szervezőinek a meghívásukat. ;) Szerettem volna feltölteni pár "nemtúljóminőségű" videót, de sajnos nem sikerült. Ha viszont valakik nagyon érdekel a dolog, el tudom küldeni külön. :)
Legyen a következő és ebben a bejegyzésben a legutolsó a "leglélegzetelállítóbb". Azt hiszem amikor annak idején Írországra gondoltam a gondolataimban a koboldok, tündérek, mezők, legelők, kis házak, nagy sziklafalak voltak. Dublin kicsit más stílust képvisel, de ennek ellenére sikerült eléggé megszeretnem. Viszont nagyon vágytam elmenni olyan helyre is, a vidékre, ahol a fent említett dolgok meg is találhatóak.
Pár hete meglátogatott minket két barátnőnk az egyetemről. Ez az alatt az idő alatt is dolgoztunk, sőt a zárótanításunk is ekkor volt, de egy napot "kivettem" az iskolából, hogy elmenjünk nyugatra. Amikor legközelebb Írországban járok, biztosan be szeretnék tervezni több napot azon a környéken, mert valóban lélegzetelállító! Ami igazán érdekes, az a Cliffs of Moher, erről csatolok is néhány képet. Elképesztő. Nagy vágyam lett volna konkrétan Atlanti-óceán partján lenni, de sajnos erre nem volt lehetőség. Minél több időt vagyok itt, annál inkább azt érzem, hogy mennyi mindent szeretnék még itt látni! :) Viszont onnan fentről is egészen elképesztő volt.
És egyébként ez az utolsó estém most itt Dublinban (legalábbis a bejegyzés második felére igaz ez :D ), ami teljesen felfoghatatlan és érthetetlen. Olyan gyorsan telt el az a majdnem 4 hónap, hogy itt vagyok, a szoba tele táskákkal, cuccokkal, én pedig még mindig nem realizáltam, mi is történik.
Nem érzem úgy, hogy ebben a bejegyzésben tudnék igazi lezárást kerekíteni ennek a blognak, ezért még várható lesz egy utolsó Írországtól búcsúzó írás. Köszönöm, hogy olvastok, hogy visszajeleztek és, hogy vártok haza. Nagyon sokat jelent!
Végül pedig egy lejátszási listát csatolok, a Rend Collective-től, ezekből az énekekből hallhattam a koncerten is. :)
https://www.youtube.com/watch?v=VDiETOLBvxA&list=RDVDiETOLBvxA&index=1
Szeretettel,
Eszter
