Midterm break

Kedves Mindenki!

Jó sokáig váratott magára ez a bejegyzés, de cserébe jó hosszú lesz. ;)
A héten szünetünk volt, amit nagyon élveztünk és most éppen egy kicsit a "holnap menni kell 'dolgozni' jaj ne" hangulatban vagyunk Timivel, annyira kényelmes volt egyszerűen turistaként itt lenni. De biztos vagyok benne, hogy ha újra bent leszünk, újra tudunk lelkesen "hétköznapolni".

Volt a hetünkben kutyasétáltatás, hegy, tenger, filmforgatáshelyszínmegtekintés, koboldsztori, tündérfa, egyszóval igazán gazdag volt a 2. hetünk Írországban.

Ami teljesen lenyűgöz Dublinban az, hogy van tengere és hegye is egyszerre, amitől olyan érzésem van, hogy nem kell már ide semmi más. :) A tengerpartot múlthéten már felfedeztük, a héten pedig a hegyekbe is feljutottunk a családdal. Végig az volt bennem, hogy mennyire le vagyok nyűgözve. Ez az érzés úgy általában elég gyakran elfog itt. :)
Néhány kép, ami mutatja, hogy mi nekem a szép és milyen a város, a tenger kicsit messzebbről nézve.

Ahogy parkban vagy az sétáltunk, láttunk olyan helyeket, amelyek tökéletesen beleillenek abba a képbe, ahol a koboldok és tündérek élhetnek... Ez a téma kifejezetten jelen van itt, például jártunk olyan parkban a héten (Marlay park), ahol van egy fa, amiben a "tündérek élnek", amire a gyerekek üzeneteket rakhatnak a tündéreknek és a szülők ezt a dolgot a cumiról való leszoktatás eszközeként is használják, mert rengeteg cumi volt a fán! Nagyon kedves fa, gyönyörűen ki van dolgozva és ha kislány lennék biztos vagyok benne, hogy teljesen elvarázsolna a hely.

Egészen más képet fest ez a tündérekről, mint mondjuk a nemzeti koboldmúzeum (ahol ugyancsak a héten voltunk), ahol azt tudtuk meg a tündérekről, hogy az ír mitológiában elrabolták az embergyerekeket... Ha valaki Dublinba jön, nem kifejezetten ajánlom neki ezt a múzeumot, mert 1. nem ad annyit, amennyit várnánk 2. minden korábbi elképzelést a romba dönt. :D 

Legalábbis én így jártam és ezért nagyon sürgősen meg kell néznem a következő belinkelt filmet vagyis inkább mesét, azért mert remélhetőleg helyrebillenti a dolgokat bennem és nem utolsó sorban pedig azért, mert az Írország iránti érdeklődésemet ebből a filmből származtatom. ;)

http://www.youtube.com/watch?v=6fYgFH1DVac

És ha már a filmeknél tartunk... A következő Írországban játszódó, az IMDb-n ugyan csak 6,4-re értékelt, de nekem kedves film a Leap Year. Ezt a bekezdést azoknak kifejezetten ajánlom, akik ismerik és szeretik ezt a filmet, akik tudják mi a Bob és Lui, és akik minden Renault4-nek megörülnek a film óta. 

Van egy körülbelül 3 perces jelenet, amikor a főszereplő nő és férfi egy padon ébrednek, és a háttérben látszódó kávézóban veszi a Amy Adams a kávéjukat. Nos, ez a hely itt van Dublintól nem is messzire és mivel Timi rendkívül toleránsan állt hozzá ahhoz, hogy egy pad miatt menjünk el egy konkrét helyre, és mivel amúgy is muszáj utazgatni, lebuszoztunk Enniskerry-be. 

A film a valóságtól csupán egy két dologban tér el. Például a filmben nem látszik ugyan, de a pad előtt áll egy szép nagy oszlop, amitől a tér sokkal szűkebb, így érthetően ezt onnan szépen kitörölték. De ami a leginkább nem felel meg a valóságnak az az a mondat, amikor a nő azt mondja, hogy a következő busz 20 perc múlva jön. Mert nem, ez majdhogynem teljesen ki van zárva! :) A tömegközlekedés kifejezetten érdekes, nehéz lehet felkészülni, előre tervezni, néha még az okostelefon sem segítség, de a sok-sok gyönyörűség, ami ebben az országban van, feledtet minden lehetséges kiszámíthatatlanságot. :)

A háttérben látszódó Poppies mindenesetre igazoltan érdemes arra, hogy az arra járó betérjen. ;)
És maga a hely is nagyon kedves, érződik, hogy már nem a nagyvárosban jár az ember.

Enniskerry-ből Bray-be utaztunk, ami akárcsak Dublin, tengerparti város. Itt azonban a kagylókat felváltották a gyönyörű színes kövek és a tenger is a megfelelő helyen volt. ;) Ez egyébként azóta ki is derült, hogy Dublinban az ár-apály miatt fordul elő az, hogy a tenger egészen messzire behúzódik. Itt viszont ott volt, hullámzott, simogatta a köveket, ahogy kell. 

Bár ezen a helyen nem barangoltunk el egy világítótoronyhoz sem, mégis dukál ehhez a részhez egy ilyen dal. ;)

http://www.youtube.com/watch?v=7ZrX-VHXWi8

Ahogy egyre telnek a napok, egyre jobban rázódunk bele az itteni dolgokba, egyre jobban ismerjük meg a várost, a szokásokat, a jellegzetességeket és egyre inkább otthon érezzük magunkat itt. Gyakorlom a busz leintését a buszmegállóban, mert igen, valóban nem áll meg a busz, ha nem intesz neki. És tetszik, hogy ha leszállunk a buszról, köszönetet mondunk a buszvezetőnek. És tetszik, hogy mosolyognak az emberek. És tetszik, hogy tetszik itt. 

Ma pedig a gyülekezetben erről (is) volt szó:

"Ismerjük hát meg, törekedjünk igazán megismerni az Örökkévalót!

Mert eljövetele biztos, mint ahogy hajnal virrad az éj után,mint ahogy megjönnek a felhők, s megöntözi földünket a korai és késői eső!" Hóseás 6,3

Ezt szeretném!

Eszter

Már egy hete! ;)

Kedves Ti! :)

Szinte hihetetlen mennyi dolog történhet csupán pár nap alatt!
Az itteni élet nagyon izgalmas továbbra is és egyben nagyon kimerítő! Nem gondoltam volna, de tényleg állandóan fáradtak vagyunk Timivel! Az állandó koncentrálás, figyelem, a sok új dolog, szokás...De élvezem, nagyon! Tetszik, hogy változnak a szokásaim és tetszik, hogy vannak dolgok, amik egész mások, mint otthon. A legnagyobb változás eddig az, hogy megeszem a gombát. Igen, megeszem a gombát. Ezt azok kedvéért írom le még egyszer, akik olyan régóta ismernek, hogy tudják, hogy sosem szerettem a gombát. De olyan helyzetben voltam, hogy a legjobb döntésnek az tűnt, hogy eldöntöm, ezentúl megeszem és kész. És nem mondhatnám, hogy a kedvencem lett, mert őszintén szólva (és előre nagyon nagyon elnézést kérek a gombapártiaktól) nem látom értelmét, mert számomra nem igazán van íze. :D De komolyan élmény túllépni egy ilyen hosszú "szokáson". :)
Az iskola igazán érdekes, egyértelműen tetszik! Sok-sok rendkívül jó programjuk van és teljesen a tanulók igényei, a különbözőségek figyelembe vétele van a középpontban és tényleg megkapják ezek a lányok azt a figyelmet-életre való felkészítést, amire szükségük van, amit valószínűleg sokuk otthon nem kapna meg. Még a tanári közösségben nem igazán vagyunk benne, viszont ma  megtudtuk, hogy itt az a szokás, hogy az új kezdeményezzen, úgyhogy jövőhét hétfőn (a következő hetünk szünet) taktikát váltunk. De egyébként mindenki kedves velünk, segítőkészek, szívesen fogadnak a foglalkozásokon-órákon-meetingeken, csak gondolom egyenlőre mi vagyunk a furcsa idegenek, aki valami fura nyelven beszélnek maguk között. De van most rá pár hónapunk, hogy ez átalakuljon. :)

Amikor csak szép volt az idő, már a suli után mentünk is be a városba nézelődni. A saját tempónkban, a saját kedvünk szerint szépen lassan fedezzük fel a várost, ami annyira más, mint Budapest, de annyira tetszik!
Az első kép az egyik délutánunk legviccesebb momentuma, amikoris a dublini kastély udvarában egy gördeszkázó kutyával futottunk össze. :)

Ezt a képet pedig minden Jane Austen rajongónak küldöm: ;)

Tegnap pedig, az első szabad napunkon, elmentünk itt Dublinban a tengerparthoz, ami igazán gyönyörű volt!! Érdekes, mert hatalmas területen nem volt igazából víz, úgyhogy ott sétálgattunk a homokon, amin látszódott, ahogy a tenger mosta. Rengeteg kagyló volt, amitől én teljesen odáig voltam, úgyhogy gyűjtöttünk is egy adaggal. Esélyes, hogy a ruháim helyett kagylókkal fogok hazamenni. ;)

Megláttunk a távolban egy világítótornyot, úgyhogy eldöntöttük, hogy elmegyünk és megnézzük. Ez a kis kirándulás kagylószedegetéssel és fotózkodással együtt körülbelül 2-2,5 óra lehetett, de nagyon megérte! Közben ilyen gyönyörű helyeken jártunk. :)

 Itt a távolban már látszódik is a világítótorony. :)

Ez pedig már közelebbről, és még egy szivárvány is bekéredzkedett a képre. ;)

És, hogy mindenki elhiggye, hogy nem csak Pinterestről származnak a képek, íme néhány rólunk is. :)

Ezen a képen látszódik, hogy tényleg ott járkáltunk, ahol a tenger szokott lenni.

Mikor már jöttünk vissza a világítótoronytól, összeismerkedtünk egy nagyon kedves idősebb ír bácsival. Tényleg igaz, hogy az ír emberek milyen kedvesek!! :) Ezt tapasztaltuk ma is a gyülekezetben. Egy baptista templomban voltunk, már rögtön ahogy megérkeztünk odajött hozzánk egy bácsi és nagyon kedvesen érdeklődött, leültetett minket, beszélgettünk kicsit. Nagyon hasonló volt az alkalom, mint nálunk, még volt is egy olyan ének, amit ismertem. Itt is megvolt a "Zöldkönyv" - "Füzet" dolog, csak persze nem így nevezve. ;) Egy magyar ismerősöm jár oda, bemutatott minket pár embernek, mindenki olyan szeretettel és örömmel fogadott minket, hogy csak lestünk. :) Utána az ismerősöm személyében lett egy idegenvezetőnk is a délutánra, bent barangoltunk, nézelődtünk és ismertünk meg újabb és újabb helyeket.

Nagyon különleges itt lennem, volt, hogy eszembe jutott még a hét eleje felé, hogy mit keresek itt, de Isten olyan lenyűgöző módon mutatja meg, hogy egyszerűen csak csodálom Őt, és várom, hogy kibontakozzon, amit tervez. Tudom, hogy itt kell lennem és olyan áldott családnál lakunk, annyi bátorítást kapok tőlük és Istentől, hogy meg vagyok győződve, hogy most itt a helyem. Érdekesek az ilyen pár hónapos átmeneti időszakok, izgalmas és annyira élménydús ez a számomra!
És egyébként pedig most épp ezt az albumot hallgatom. :)
http://www.youtube.com/watch?v=z2dul1n-7S8

Ezt az igét pedig ma reggel kaptam Apától (minden nap küld nekem egy igét, ami annyira, de annyira sokat jelent!):
"A föld végén ragadtalak meg, annak széléről hívtalak el. Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek meg! Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak." Ézs 41,9-10

Eszter

Első szösszenet

Kedves mindenki!  
Már ígérgetem pár embernek ezt a blogot egy ideje és most íme, sikerült elindulnia. ;)
Körülbelül 2 napja vagyunk Írországban, igazán új és érdekes minden. 
Nagyon izgalmasan alakult az elmúlt pár hét-hónap, a készülődés, a rengeteg bizonytalanság, és annyi mindent tanított nekem Isten ezalatt az idő alatt. Itt lenni pedig különlegesen jó és egyben nagy kihívás, ugyanakkor még nem is fogom fel teljesen, hogy mi is ez. De pár hét múlva már biztosan fel fog tűnni, hogy ez nem egy rövid kiruccanás. :)
Nem volt könnyű eljönni otthonról, ezt igazán csak az utolsó 2 nap éltem meg. Péntek este "kaptam" egy meglepetés búcsúpartit, Ágitól. 
Ezt a bekezdést kifejezetten azoknak címezem, akik ott voltak és emelték az este fényét. Sok logikai csavar, program, kamusztori után sikerült valóban meglepődnöm azon, amikor ott álltatok az ajtóban. Nagyon szerettem volna, nagyon számítottam rá, de annyira el voltam terelve, hogy mégis sikerült a meglepetés erejével hatnia valamennyire. Olyan jó volt látni titeket, ahogy ott álltok az ajtónk előtt tömegesen! Bocsánat, hogy az első reakcióm az volt, hogy rátok csuktam az ajtót! Úgy látszik a meglepetés partikon már csak ez a szokásom. ;)Annyira szerettem volna egy olyan kis összejövetelt, ahol veletek vagyok, nem csak úgy szűk körben, hanem úgy tényleg az IFI. És amikor csak úgy jöttetek be és még mindig jöttetek és még mindig álltak az ajtóban, az igazán felemelő volt. És bár ide-oda mászkáltam és nem is sikerült mindenkivel beszélnem, de nagyon nagyon jól esett, hogy Ági megszervezte, ti pedig eljöttetek! 
Olyan jó volt úgy elmenni, hogy tudtam már akkor, hogy mennyire fogtok hiányozni, és  milyen jó lesz hazajönni újra. Köszönöm azt, amikor elmondtátok, hogy mit fogtok hiányolni belőlem és köszönöm a leveleket, amit annyira de annyira nehéz lesz beosztanom! Már olvastam is el belőle, de ezt majd személyesen, mert hát ez mégiscsak az internet. :)
Szóval csak azt akarom, hogy tudjátok, mennyire szeretlek benneteket és milyen hálás vagyok Istennek értetek! És hogy még az is szeret továbbra is, aki látta a szobámat a vállalhatatlan hadiállapotában. ;) És még különlegesebbé tette az estét az, hogy két unokaöcsém is eljött, nagyon jól esett!! 
Vasárnap készült is pár kép, íme ezek közül néhány. :)

Családostul mentünk fel a repülőtérre, és a bőröndöm súlyára gondolva nem is nagyon tudtam volna máshogy, meg hát persze amúgy is mindenképpen így terveztük volna, úgyhogy még a reptéren lőttünk egy képet és puszi-puszi. <3 <3 <3

Itt pedig, ahogy már írtam, minden új, érdekes és izgalmas! Különleges egy kicsit más kultúrába csöppenni, még ha nem is tűnnek olyan nagy dolgoknak a különbségek. A fordított úttestet abból a szempontból furcsa nekem megszokni, hogy hogyan kell körülnézni. Egyenlőre még a hirtelen gondolkodás és az össze-vissza nézegetés van sokszor. Jobb-bal / bal-jobb ? De majd belejövünk.
Dublin egyik külvárosi részében lakunk, egy keresztény családnál bérelünk szobát. Nagyon kedvesek, rengeteg segítséget kapunk tőlük és így nagyon jó elkezdeni a kint töltött időnket. 
Az iskola is, ahol a gyakorlatunk van, külvárosban van, az egy kicsit necces környék az írek szerint, ebbe az intézménybe sok hátrányos helyzetű lány jár (lányiskoláról révén szó). Az utazás alatt viszont nagyon szép helyeken járunk, lenyűgöznek az épületek, olyan igazi! 

Az iskola nagyon érdekes, az ír akcentusuk elég durva, úgyhogy még nagyon szokom ezt és lefáradok pár óra alatt. Viszont már hospitáltunk pár órán, ma például egy ír nyelvórán is, amiből persze kb semmit sem értettem. Nem egyszerű terep, nem is hasonlítható az eddigi gyakorlati helyeimhez, vagy bármihez, ahol eddig jártam, óriási kihívás. De május végéig lesz idő belerázódni. 
Ami nagyon meglepő, hogy a két nap alatt már háromszor megkérdezték, hogy testvérek vagyunk-e Timivel! 
Ma egész hamar végeztünk, úgyhogy fogtuk magunkat és bementünk a központba. Eddig egészen jól megy ez az új helyen közlekedés-nem eltévedés dolog, bár tegnap este pont a ház környékén keringtünk mire megtaláltuk, hol lakunk. Ez a hátránya, ha ennyire egyformák a házak! :)
Na, de a központ, amit eddig láttunk belőle, nagyon szép. Szereztünk Dublin térképet és elmentünk a híres Temple Bar negyedbe, ahol a képen is látható (egyenlőre kívülről ;) híres bár van.

Egyenlőre ennyi blogba írható dolog történt azt hiszem. :) Még annyi, hogy az időjárás valóban szeszélyes, ráadásul ma esett a hó! 

Szóval, elkezdődött. Amikor az egészet megpályáztam egyszerűen úgy voltam, hogy nagyon szerettem volna megnyerni és nagyon szerettem volna nem megnyerni. Nem ragaszkodtam hozzá foggal körömmel, nem éreztem úgy, hogy ha nem kapom meg a pályázatot, akkor magamba zuhanok az egész világgal együtt, sőt. Most őszintén sokkal, de sokkal egyszerűbb lett volna nem megnyerni. Akkor otthon lennék, csinálnám a Tiniifit, megírnám és befejezném a szakdolgozatomat, megcsinálnám a gyakorlatomat és június-július környékén gazdagabb lennék egy diploma eszmei értékével. 
De Istennek más volt a terve, legalábbis őszintén, teljes szívemből arra vágyom, hogy ez az egész Isten tervébe illeszkedjen bele. Azért imádkoztam abban a pár hónapban, hogy az legyen meg, amit Ő akar. Nem volt szükségszerű vagy evidens, hogy megkapom ezt a pályázatot. De megkaptam. Úgyhogy úgy akarom venni, mint ajándék, áldás, Isten kezéből. Másként nem tudnék nekivágni ennek a nagy kalandnak.
 

És most itt vagyok és kíváncsian várom, hogy mennyi mindent tartogat ez a pár hónap. :)

Ezt az igét pedig ma reggel kaptam Apától. :)
"A Segítő pedig, a Szent Szellem, akit az Atya küld az én nevemben. Ő mindent megtanít majd nektek, és mindenre emlékeztet titeket, amit mondtam.  A békességemet hagyom nektek. Az én békémet adom nektek, de nem úgy, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjatok, és ne féljetek!"   Jn 14,26-27

xoxo