Hétköznapok

Sziasztok!

A következő bejegyzésem sajnos híján lesz képeknek, nagy kirándulásoknak, a tengernek, vagy akár a hegyeknek. Inkább egy kicsit az itteni "hétköznapokról" fog szólni, amelyek kicsit sem "hétköznapiak". 

Ezek a napok természetesen az iskoláról szólnak, ami még korántsem azt takarja, amit kellene vagy szeretnénk, de a jelenlegi állás szerint jövőhéttől beindulnak a dolgok. 

Ha keresnem kellene egy szót, ami leginkább kifejezi nekem ezt a gyakorlatot, a kihívás lenne az a szó.

Kihívás, mert valami többre, eddig meg nem ugrott léc elérésére motivál. Kihívás, mert konkrétan "kihív" a saját komfortzónámból. Kihívás, mert valami egészen újat kell megtanulnom közben. És ez mind nagyon jó. Persze sokszor nem könnyű, vagy nem kényelmes. És az eddigi hetekben szinte teljesen az iskola igazgatónőjétől függtünk, ami tényleg nem volt kényelmes, de tegnap végre megkaptuk a végleges órarendünket. Legalábbis azt hittük, hogy megkaptuk és nagy örömmel Twitteltem is erről egyet, de ma még szerettek volna ránk bízni valamit, úgyhogy majd kiderül milyen lesz a végleges. :) 

Viszont már tudunk tervezni, már tudjuk egy-két lányról, hogy na, ő az "xyz" csoportomban lesz és már kezdenek tisztázódni a feladataink, a lehetőségeink. Kapunk azért néhány jó tanácsot is, például a gyógypedagógus azt javasolta, hogy amikor a 11.-es csoportommal leszek, inkább hagyjam nyitva az ajtót - csak a biztonság kedvéért. Úgyhogy kihívás ez a javából. ;)
Nagyon más egyébként ez az iskola, mint, amivel eddig otthon valaha találkoztam. A kerület, ahol van, és ahol valószínűleg a legtöbb lány lakik, Dublin egyik, ha nem a legszegényebb kerülete. Megdöbbentő különbségek vannak például ahhoz a környékhez képest, ahol mi lakunk. Csak egy, szalonképesebb példa: múlt hét vége felé az utcán, az iskola közelében észrevettünk egy pelenkát, ami a hétvége után, sőt még ma is ott hevert a betonon. Már meg sem lep, inkább csak elszomorít, milyen szemetes sok ház udvara, vagy mennyire nem foglalkoznak az emberek a környékükkel, vagy hogy ha sétálunk tényleg érdemes a lábunk elé nézni... 

De ezzel szemben pedig ott van a központ, ami gyönyörű - épületek, sétálóutcák, üzletek, bárok, nagyon hangulatos. Annyira más, mint Budapest! 

A mi kerületünk pedig igazi kertváros, - szinte csupa egyforma házzal, ezért is tévedhettünk el már rögtön az első munkanapunkon, amikor jöttünk haza :) -  Dublin legbiztonságosabb környéke. 

Mindenesetre érdekes, hogy ennyi mindenbe belátást nyerhetünk és a város különböző arcait is megismerhetjük, közben pedig örülünk annak, hogy Ballyfermotba csak dolgozni járunk.

Végül pedig egy-két hír általában az írországi életről. :)

Vannak dolgok, szokások, amik nagyon mások mint otthon, van, ami nagyon tetszik, van, ami vicces, van ami pedig egyszerűen csak logikátlan (nekünk). :)

-Itt a turik nem sima turikként futnak, mint otthon szinte mindenhol, hanem charity shop-ok, ami azt jelenti, hogy minden ilyen üzlet feltünteti, hogy a befolyt összeg kiknek a javára megy, például látássérült személyek, hajléktalanok, stb számára. Ez nagyon tetszik.

-Az étkezési szokásaimat tekintve egy dolog biztos: egész eddigi életemben nem ettem még annyi gombát, mint itt 3 hét alatt (ez mondjuk nem nehéz, hiszen eddig nem is ettem meg), de szerintem még annyi marhahúst sem ettem összesen, mint itt ennyi idő alatt. Ezt az utóbbit egyáltalán nem bánom, az előbbin pedig gyorsan túltettem magam. :D A sós-ecetes chips tényleg jó és valóban népszerű a krumpli. ;)

-Nem tudom próbáltatok-e már ki olyan fürdőszobát, ahol a meleg és a hideg víz külön csapból folyik. Szemléltetésként szeretném ezt a videót csatolni, az iskolában valahogy így néz ki, ha kezet mosok: 

http://www.youtube.com/watch?v=cht49ZCSDmY

Persze én magam nem így nézek ki kézmosás után :D

-Az ír angol valóban nehéz, az iskolában van, hogy konkrétan érthetetlen nekem, ahogy egy-egy gyerek beszél, de már sokkal jobb a helyzet, mint 3 hete volt. :) Itt a család viszont nagyon érthető, meg a tanárok nagy része is az. Vannak nagyon vicces dolgok, amiken mindig jót szórakozunk, például, hogy sokszor az u-t tényleg u-nak mondják: funny - [funi]. :)  És igazán meglepő például, hogy azt, hogy "Good girl" mondhatom a gyerekre is, akit meg akarok dicsérni és a kutyára is, aki visszahozza és elengedi a labdát. 

Most vasárnap abban a gyülekezetben voltunk, ahova a "családunk" jár. Nagyon tetszett. Nagyon , nagyon tetszett. 

Zárásként egy olyan éneket küldök, amit énekeltünk is ott. 

http://www.youtube.com/watch?v=dy9nwe9_xzw

:)