Kedves Mindenki!
Nagyon nagyon régen írtam már, amiért elnézést kérek azoktól, akik rendszeresen olvas/s/nák a blogomat. Nem azért történt, mert hirtelen eseménytelenné vagy unalmassá vált volna a dublini élet, inkább csak mert nehezen megy a rendszeres odafigyelés az írásra, annak ellenére, hogy mennyire élvezem.

Megpróbálom az elmúlt kicsit több mint egy hónap történéseit-gondolatait-érzéseit összefoglalni, kellő mennyiségű képpel kísérve.

Az első nagyobb "esemény" St. Patrick Nap volt, ami Írországban nemzeti ünnep, nagy marketing akció, és hihetetlen turistahívogató esemény. Természetesen ez olyan alkalom volt, amit mi sem hagyhattunk ki, ezért felszerelkezve némi St. Patrick napos nélkülözhetetlen zöldes kellékkel mi is elmentünk, hogy megnézzük miért zsong az egész ország. Felteszek róla pár képet, amiken keresztül talán látszik az óriási nagy tömeg - mindenkin kötelezően valami zöld - és az, hogy mennyire sokszínű volt a felvonulás. A körülbelül egy órás parádé tényleg nagy dolog, de főként a külföldieknek, ahogy láttuk. Mindenesetre örülök, hogy egyszer én is ott lehettem. :)

 

Újabb igazi ír élményként számítható el a bárlátogatás, a Guinness kipróbálása - két felvonásban. A Temple Bar-ról kívülről már mutattam képet az első bejegyzések valamelyikében, és eleget téve az "Írországban pubba kell menni" elvárásnak, belülről is sikerült megtekinteni. Hangulatos, élőzenés, beszélgetős, Guinness-ivós hely, kipróbálásra érdemes.
(A szemben ülő ír ember jelképezze a nagy tömeget.)

Az elmúlt időszak, sőt talán az egész eddig írországi életem legnagyobb élménye az volt, amikor elmentünk megnézni a Trinity egyetemben a "The Old Library"-t, a híres könyvtárat. Olyan érzésem volt, ahogy beléptem, hogy ott szeretnék maradni, örökre. Egyszerűen lenyűgöző. Egy hosszú terem telis-tele régi könyvekkel, mellszobrokkal, olyan igazi "itt írnom kell a naplómba" pillanat volt, csak sajnos pont nem volt nálam a naplóm. :D

A közelünkben található szépségeket is próbáljuk Timivel felfedezni, ebből is megosztok pár képet. Az első kettő egy kastély és annak a parkja, nagyon kedves. Szeretem Dublinban, hogy rengeteg parkja van, itt-ott random, kisebb-nagyobb, tényleg rengeteg a zöld. Az olyan igazi szép zöld.
A harmadik kép pedig a Loreto Abbey, aminek két érdekessége van: 1. eladó 2. Teréz Anya itt tanult angolt. Sajnos le van zárva, lakatolva, úgyhogy csak a kerítés rácsain keresztül sikerült lőni fotót róla. :)

A tengerről már korábban is írtam. Nagyon szeretem! Szeretem, ahogy megcsap a tenger illata. Ahogy ott van, és lenyűgöz. Dublin pedig tengerparti város lévén több nagyon szép kikötővel-partszakasszal is büszkélkedhet nagy örömömre.
Most jöjjön pár kép egy másik partról, Dún Laoghaire-ről. Itt kétszer is voltunk, de más-más részén. Had beszéljenek a képek magukért.

És most kicsit áttérve a személyesebb síkra...Ami számomra legalább annyira izgalmas és érdekes, mint a sok-sok látnivaló ami körülvesz. Azt érzem, hogy nem csak körülöttem történik ennyi minden, hanem bennem is. Természetesen. És ez nagyon jó. Élvezem.

Április vége felé, már nagyon érzem, hogy mindjárt itt a május vége. És az írországi utazásom vége. Ez ellen most leginkább ellenkezek belülről, mindamellett, hogy már egyre több olyan dolog van, ami miatt várom a júniust. Úgyhogy jelenleg ebben a gondolati-érzelmi változatosságban élek, és próbálom élvezni azt, ami most van. Készülve arra, hogy annak is örülni fogok, ami otthon vár.

Az iskolában az elmúlt időszakban minden a megszokott rendben zajlott. Jó fejek a gyerekek, és nagyon tetszik egy helyen lenni, órarend alapján dolgozni, ami az eddigi gyakorlataimnál nem volt igazán meg. Nagyon szeretetreméltóak a tanítványok, és nem cuki-tökéletes-felhőtlen családból származnak, így azt érzem, hogy valahogy még hasznosabb, amit csinálok. Van akivel könnyebb, van akivel néha nehezebb, de nagy élmény, ha azt látom, hogy valaki élvezi az órámat és másnap is jönni akar. És nagyon nehéz lesz elmenni innen...
A hétköznapokat ez eléggé kitölti, de azért mellette próbálok csinálni más dolgokat is, nem tudnék másként működni. Pár hete nagyon felerősödött bennem, hogy mennyire hiányzik a szociális életem. Úgyhogy a család segítségével ezen elkezdtünk változtatni. :) Ez leginkább azt jelenti, hogy próbálok bekapcsolódni a gyülekezet életébe, ahova járok. Egyre több embert ismerek, és mindenki annyira kedves. (Ez úgy általában az ír emberekre is igaz!) Nagyon fontos része ez most (is) az életemnek és nagyon hálás vagyok, hogy egy olyan gyülekezetbe járhatok itt, mint ez. Különleges áldás.

A bejegyzés végére pedig egy-két érdekesség általánosságban az itteni létről. :)

- Már én is kipróbáltam a teát tejjel, és komolyan azt kell mondanom, hogy jó. Egyszer valaki teljesen le volt döbbenve, hogy Magyarországon nem így csináljuk. Itt ez annyira természetes, mindenki így issza, és már nekem sem tűnik annyira furának. :)
- Valami számomra teljesen megfejthetetlen ok miatt a mackónadrág itt menő. Utcára. Ha menő vagy, mackónadrág nélkülözhetetlen.
- Fish&chips: JÓ
- Tömegközlekedés: a Dublin Bus gyakori vicceink alanya, feltűnik, visszafordul, menetrendet alig ismer, viszont emeletes és NAGYON kedvesek a sofőrök.
 Autó nélkül nem könnyű utazni a városon kívül, ezért már újabb tervként szövögetem a visszatérést jogsi és autó társaságában. :)
- Guinness: Otthon is lehet kapni, viszont azt mondják, hogy a tengeren túl már nem az igazi. Csapolva először olyan, mintha forrócsoki lenne, azután tisztul le. A Guinness gyár pedig bent van a városközpontban, nagy turistalátványosság. Írországban pedig egyszerűen kihagyhatatlan élmény az ír bár!

Ehhez a bejegyzéshez két zenei link is dukál, most valahogy nem volt egy meghatározó. ;)
https://www.youtube.com/watch?v=VDiETOLBvxA&list=RDVDiETOLBvxA
https://www.youtube.com/watch?v=-6A8ElrhN4o


Szeretettel,
Eszter