Kedves Mindenki!
Nagyon nagyon régen írtam már, amiért elnézést kérek azoktól, akik rendszeresen olvas/s/nák a blogomat. Nem azért történt, mert hirtelen eseménytelenné vagy unalmassá vált volna a dublini élet, inkább csak mert nehezen megy a rendszeres odafigyelés az írásra, annak ellenére, hogy mennyire élvezem.

Megpróbálom az elmúlt kicsit több mint egy hónap történéseit-gondolatait-érzéseit összefoglalni, kellő mennyiségű képpel kísérve.

Az első nagyobb "esemény" St. Patrick Nap volt, ami Írországban nemzeti ünnep, nagy marketing akció, és hihetetlen turistahívogató esemény. Természetesen ez olyan alkalom volt, amit mi sem hagyhattunk ki, ezért felszerelkezve némi St. Patrick napos nélkülözhetetlen zöldes kellékkel mi is elmentünk, hogy megnézzük miért zsong az egész ország. Felteszek róla pár képet, amiken keresztül talán látszik az óriási nagy tömeg - mindenkin kötelezően valami zöld - és az, hogy mennyire sokszínű volt a felvonulás. A körülbelül egy órás parádé tényleg nagy dolog, de főként a külföldieknek, ahogy láttuk. Mindenesetre örülök, hogy egyszer én is ott lehettem. :)

 

Újabb igazi ír élményként számítható el a bárlátogatás, a Guinness kipróbálása - két felvonásban. A Temple Bar-ról kívülről már mutattam képet az első bejegyzések valamelyikében, és eleget téve az "Írországban pubba kell menni" elvárásnak, belülről is sikerült megtekinteni. Hangulatos, élőzenés, beszélgetős, Guinness-ivós hely, kipróbálásra érdemes.
(A szemben ülő ír ember jelképezze a nagy tömeget.)

Az elmúlt időszak, sőt talán az egész eddig írországi életem legnagyobb élménye az volt, amikor elmentünk megnézni a Trinity egyetemben a "The Old Library"-t, a híres könyvtárat. Olyan érzésem volt, ahogy beléptem, hogy ott szeretnék maradni, örökre. Egyszerűen lenyűgöző. Egy hosszú terem telis-tele régi könyvekkel, mellszobrokkal, olyan igazi "itt írnom kell a naplómba" pillanat volt, csak sajnos pont nem volt nálam a naplóm. :D

A közelünkben található szépségeket is próbáljuk Timivel felfedezni, ebből is megosztok pár képet. Az első kettő egy kastély és annak a parkja, nagyon kedves. Szeretem Dublinban, hogy rengeteg parkja van, itt-ott random, kisebb-nagyobb, tényleg rengeteg a zöld. Az olyan igazi szép zöld.
A harmadik kép pedig a Loreto Abbey, aminek két érdekessége van: 1. eladó 2. Teréz Anya itt tanult angolt. Sajnos le van zárva, lakatolva, úgyhogy csak a kerítés rácsain keresztül sikerült lőni fotót róla. :)

A tengerről már korábban is írtam. Nagyon szeretem! Szeretem, ahogy megcsap a tenger illata. Ahogy ott van, és lenyűgöz. Dublin pedig tengerparti város lévén több nagyon szép kikötővel-partszakasszal is büszkélkedhet nagy örömömre.
Most jöjjön pár kép egy másik partról, Dún Laoghaire-ről. Itt kétszer is voltunk, de más-más részén. Had beszéljenek a képek magukért.

És most kicsit áttérve a személyesebb síkra...Ami számomra legalább annyira izgalmas és érdekes, mint a sok-sok látnivaló ami körülvesz. Azt érzem, hogy nem csak körülöttem történik ennyi minden, hanem bennem is. Természetesen. És ez nagyon jó. Élvezem.

Április vége felé, már nagyon érzem, hogy mindjárt itt a május vége. És az írországi utazásom vége. Ez ellen most leginkább ellenkezek belülről, mindamellett, hogy már egyre több olyan dolog van, ami miatt várom a júniust. Úgyhogy jelenleg ebben a gondolati-érzelmi változatosságban élek, és próbálom élvezni azt, ami most van. Készülve arra, hogy annak is örülni fogok, ami otthon vár.

Az iskolában az elmúlt időszakban minden a megszokott rendben zajlott. Jó fejek a gyerekek, és nagyon tetszik egy helyen lenni, órarend alapján dolgozni, ami az eddigi gyakorlataimnál nem volt igazán meg. Nagyon szeretetreméltóak a tanítványok, és nem cuki-tökéletes-felhőtlen családból származnak, így azt érzem, hogy valahogy még hasznosabb, amit csinálok. Van akivel könnyebb, van akivel néha nehezebb, de nagy élmény, ha azt látom, hogy valaki élvezi az órámat és másnap is jönni akar. És nagyon nehéz lesz elmenni innen...
A hétköznapokat ez eléggé kitölti, de azért mellette próbálok csinálni más dolgokat is, nem tudnék másként működni. Pár hete nagyon felerősödött bennem, hogy mennyire hiányzik a szociális életem. Úgyhogy a család segítségével ezen elkezdtünk változtatni. :) Ez leginkább azt jelenti, hogy próbálok bekapcsolódni a gyülekezet életébe, ahova járok. Egyre több embert ismerek, és mindenki annyira kedves. (Ez úgy általában az ír emberekre is igaz!) Nagyon fontos része ez most (is) az életemnek és nagyon hálás vagyok, hogy egy olyan gyülekezetbe járhatok itt, mint ez. Különleges áldás.

A bejegyzés végére pedig egy-két érdekesség általánosságban az itteni létről. :)

- Már én is kipróbáltam a teát tejjel, és komolyan azt kell mondanom, hogy jó. Egyszer valaki teljesen le volt döbbenve, hogy Magyarországon nem így csináljuk. Itt ez annyira természetes, mindenki így issza, és már nekem sem tűnik annyira furának. :)
- Valami számomra teljesen megfejthetetlen ok miatt a mackónadrág itt menő. Utcára. Ha menő vagy, mackónadrág nélkülözhetetlen.
- Fish&chips: JÓ
- Tömegközlekedés: a Dublin Bus gyakori vicceink alanya, feltűnik, visszafordul, menetrendet alig ismer, viszont emeletes és NAGYON kedvesek a sofőrök.
 Autó nélkül nem könnyű utazni a városon kívül, ezért már újabb tervként szövögetem a visszatérést jogsi és autó társaságában. :)
- Guinness: Otthon is lehet kapni, viszont azt mondják, hogy a tengeren túl már nem az igazi. Csapolva először olyan, mintha forrócsoki lenne, azután tisztul le. A Guinness gyár pedig bent van a városközpontban, nagy turistalátványosság. Írországban pedig egyszerűen kihagyhatatlan élmény az ír bár!

Ehhez a bejegyzéshez két zenei link is dukál, most valahogy nem volt egy meghatározó. ;)
https://www.youtube.com/watch?v=VDiETOLBvxA&list=RDVDiETOLBvxA
https://www.youtube.com/watch?v=-6A8ElrhN4o


Szeretettel,
Eszter

Már 1 hónapja! ;)

Sziasztok!

Vasárnap volt egy hónapja, hogy megérkeztem Írországba. Nagyon gyorsan repül az idő - bármilyen közhely is ez a mondat, nagyon így van.
A héten elkezdődött az igazi munka a suliban, kedden volt az első saját csoportom, nagyon élveztem. Ez már egész más, csinálni, ott lenni a lányok között, tervezni, készülni, rohangálni az épületben az órák között - izgalmas!
Egyenlőre bejön az a taktika, hogy az óra elején felvázolom a helyzetet a lányoknak - mármint, hogy az angolom még igényel némi csiszolást, főleg az ír angolom, csak hogy ne érje őket váratlanul a helyzet. :D Teljesen jól veszik, megértik és korrekten kijavítanak és sokat nevetünk. Tanítanak, mit hogyan kell mondani, tegnap például az ír szleng szótáram bővült pár kifejezéssel. (Személyes kedvencem a "massive" amit azt jelenti, hogy valami nagyon jó.) Egyszóval nagyon élvezem csinálni, sok a kihívás, de már hiányzott ez a helyzet, mint a Tiniifi, vagy a tanítás. És ráadásul nagyon azt tapasztalom, hogy ezekben a helyzetekben tanulom én is a legtöbbet, így fejlődik leginkább az angolom. Pénteken a 11.-esek azt mondták, hogy jól beszélek, amin olyannyira meglepődtem, hogy az első reakcióm az volt, hogy visszakérdezzek, hogy most csak ugye viccelnek. :D
Nagyon tetszik az iskola, könnyű megszokni a különbségeket az otthoni intézményekhez képest, és már egészen otthonos. Egyre több tanárral, tanulóval van személyes kapcsolat, most már kezdünk benne lenni igazán a dologban. És ez nagyon jó! :)

Az iskola, a készülés egyébként nagyon kitölti az időnket, meg lefáraszt, úgyhogy van, hogy tényleg nincs erőnk-időnk semmi másra.
Szombaton viszont elmentünk a St Patrick Katedrálisba, ami az egyik "muszájelmenni,haDublinbanvagy" dolog. Még jó, hogy a suvenier boltot csak a látogatásunk végén tekintettük meg, így már csak akkor lehettünk fennakadva a kívánság kövön (meg kell dörzsölni és kívánni) és ehhez hasonló érdekességeken. Ennek ellenére maga az épület nagyon szép, belül is rendkívül látványos, valóban érdemes megnézni.

Kedden az iskola után nagyon szükségem volt egy kis kimenőre, a "magányigényszintmérőm" is vészesen jelzett már, úgyhogy úgy döntöttem, hogy lemegyek a tengerpartra. Őszintén szólva nem is az ott töltött idő volt a legnagyobb élmény, hanem az odaút, meg egyáltalán az az x óra egyedüllét, amire nekem tényleg nagyon szükségem van. Szóval üldögéltem a 18-as buszon, zenét hallgattam, még énekelgettem is kicsit, mert nem volt az emeleten senki rajtam kívül (de amúgy is megtehettem volna, mert itt ez elég megszokott), amikor egyszer csak azt vettem észre, hogy visszafordult a busz. Gyanús volt, úgyhogy gondoltam lemegyek az emeletről, hátha azt hiszi a sofőr, hogy üres a busz. Valószínűleg azt hitte, ugyanis le kellett szállnom és várnom egy új buszra. Jött is a busz valamikor, és bár szerintem az sem volt forgalomban, a sofőr megállt és megkérdezte, hova szeretnék menni. Amikor odaértünk, ahova azt hitte, hogy menni szeretnék, csak simán megállt nekem buszmegálló nélkül. Nem az volt a hely konkrétan ahova menni akartam, viszont onnan már sejtettem gyalog az utat. Így lyukadtam ki végül a tenger parton, ahol most még annál is kevesebb volt a tenger, mint pár héttel ezelőtt. A 11.-es lányok szerint éjszaka "jön ki a partra" a víz rendesen. (Ilyen érdekességeket lehet megtudni egy-egy óra közben.) Ez a kis történet 2 hasznos információra is rámutat Írországgal, de legalábbis Dublinnal kapcsolatban: 1. A tömegközlekedés kiszámíthatatlan. 2. Az emberek nagyon kedvesek.
És íme néhány kép:
Az első képen nem igazán értettem az üres szék koncepcióját, mindenesetre érdekesnek találtam. :)

Számomra meglepő módon nagyon sok Dublinban a pálmafa, de nem csak mondjuk itt a parton, hanem random a házak előkertjében is.

Ma reggel a hetünk egyik kedvenc részére készülődtünk - a szombati reggelizésre - amikor bejött a kisfiú (10 év körüli), hogy készen van a reggelink, ő készítette nekünk. Pár perc múlva visszajött, hogy bocsánatot kérjen, amiért felébresztett bennünket - rászóltak, hogy ne ébresszen fel minket -, de felelősséget szeretett volna vállalni értünk, ezért készített nekünk reggelit. Annyira cuki ez a gyerek!! :) A konyhában pedig, ez fogadott minket. <3

Kicsit később pedig bejött az Anyuka 2 bögre kávéval, úgyhogy tökéletesen indult a szombati napunk.

A folytatásban valami olyasmi szerepelt, ami a részemről nagy kockázattal járó, az utóbbi évtizedben meg nem tett, már előző este ezzel álmodós lépés volt: elmentem egy ismeretlen fodrászhoz. :D Engem ez a dolog valószínűleg már előzőleg is annyira frusztrált, hogy tegnap este ezzel álmodtam és nem volt kifejezetten jó álom. :D De mivel nem volt más választásom - legalábbis azon kívül, hogy úgy maradok -, meg kellett tenni, és elégedett vagyok. :)

Valahogy így telik számomra az élet Írországban. Rengeteg örömöm van benne, és már igazán természetes itt lenni. Nagyon különleges és nagyon természetes egyszerre. És minden nap újabb ok a hálaadásra.

És, hogy ez a bejegyzés se maradjon zene nélkül:
http://www.youtube.com/watch?v=Qj0dxcSIG6M

Eszter

U.i.: Köszönök minden visszajelzést, amit kapok a bloggal kapcsolatban, jól esnek nagyon! :)

Hétköznapok

Sziasztok!

A következő bejegyzésem sajnos híján lesz képeknek, nagy kirándulásoknak, a tengernek, vagy akár a hegyeknek. Inkább egy kicsit az itteni "hétköznapokról" fog szólni, amelyek kicsit sem "hétköznapiak". 

Ezek a napok természetesen az iskoláról szólnak, ami még korántsem azt takarja, amit kellene vagy szeretnénk, de a jelenlegi állás szerint jövőhéttől beindulnak a dolgok. 

Ha keresnem kellene egy szót, ami leginkább kifejezi nekem ezt a gyakorlatot, a kihívás lenne az a szó.

Kihívás, mert valami többre, eddig meg nem ugrott léc elérésére motivál. Kihívás, mert konkrétan "kihív" a saját komfortzónámból. Kihívás, mert valami egészen újat kell megtanulnom közben. És ez mind nagyon jó. Persze sokszor nem könnyű, vagy nem kényelmes. És az eddigi hetekben szinte teljesen az iskola igazgatónőjétől függtünk, ami tényleg nem volt kényelmes, de tegnap végre megkaptuk a végleges órarendünket. Legalábbis azt hittük, hogy megkaptuk és nagy örömmel Twitteltem is erről egyet, de ma még szerettek volna ránk bízni valamit, úgyhogy majd kiderül milyen lesz a végleges. :) 

Viszont már tudunk tervezni, már tudjuk egy-két lányról, hogy na, ő az "xyz" csoportomban lesz és már kezdenek tisztázódni a feladataink, a lehetőségeink. Kapunk azért néhány jó tanácsot is, például a gyógypedagógus azt javasolta, hogy amikor a 11.-es csoportommal leszek, inkább hagyjam nyitva az ajtót - csak a biztonság kedvéért. Úgyhogy kihívás ez a javából. ;)
Nagyon más egyébként ez az iskola, mint, amivel eddig otthon valaha találkoztam. A kerület, ahol van, és ahol valószínűleg a legtöbb lány lakik, Dublin egyik, ha nem a legszegényebb kerülete. Megdöbbentő különbségek vannak például ahhoz a környékhez képest, ahol mi lakunk. Csak egy, szalonképesebb példa: múlt hét vége felé az utcán, az iskola közelében észrevettünk egy pelenkát, ami a hétvége után, sőt még ma is ott hevert a betonon. Már meg sem lep, inkább csak elszomorít, milyen szemetes sok ház udvara, vagy mennyire nem foglalkoznak az emberek a környékükkel, vagy hogy ha sétálunk tényleg érdemes a lábunk elé nézni... 

De ezzel szemben pedig ott van a központ, ami gyönyörű - épületek, sétálóutcák, üzletek, bárok, nagyon hangulatos. Annyira más, mint Budapest! 

A mi kerületünk pedig igazi kertváros, - szinte csupa egyforma házzal, ezért is tévedhettünk el már rögtön az első munkanapunkon, amikor jöttünk haza :) -  Dublin legbiztonságosabb környéke. 

Mindenesetre érdekes, hogy ennyi mindenbe belátást nyerhetünk és a város különböző arcait is megismerhetjük, közben pedig örülünk annak, hogy Ballyfermotba csak dolgozni járunk.

Végül pedig egy-két hír általában az írországi életről. :)

Vannak dolgok, szokások, amik nagyon mások mint otthon, van, ami nagyon tetszik, van, ami vicces, van ami pedig egyszerűen csak logikátlan (nekünk). :)

-Itt a turik nem sima turikként futnak, mint otthon szinte mindenhol, hanem charity shop-ok, ami azt jelenti, hogy minden ilyen üzlet feltünteti, hogy a befolyt összeg kiknek a javára megy, például látássérült személyek, hajléktalanok, stb számára. Ez nagyon tetszik.

-Az étkezési szokásaimat tekintve egy dolog biztos: egész eddigi életemben nem ettem még annyi gombát, mint itt 3 hét alatt (ez mondjuk nem nehéz, hiszen eddig nem is ettem meg), de szerintem még annyi marhahúst sem ettem összesen, mint itt ennyi idő alatt. Ezt az utóbbit egyáltalán nem bánom, az előbbin pedig gyorsan túltettem magam. :D A sós-ecetes chips tényleg jó és valóban népszerű a krumpli. ;)

-Nem tudom próbáltatok-e már ki olyan fürdőszobát, ahol a meleg és a hideg víz külön csapból folyik. Szemléltetésként szeretném ezt a videót csatolni, az iskolában valahogy így néz ki, ha kezet mosok: 

http://www.youtube.com/watch?v=cht49ZCSDmY

Persze én magam nem így nézek ki kézmosás után :D

-Az ír angol valóban nehéz, az iskolában van, hogy konkrétan érthetetlen nekem, ahogy egy-egy gyerek beszél, de már sokkal jobb a helyzet, mint 3 hete volt. :) Itt a család viszont nagyon érthető, meg a tanárok nagy része is az. Vannak nagyon vicces dolgok, amiken mindig jót szórakozunk, például, hogy sokszor az u-t tényleg u-nak mondják: funny - [funi]. :)  És igazán meglepő például, hogy azt, hogy "Good girl" mondhatom a gyerekre is, akit meg akarok dicsérni és a kutyára is, aki visszahozza és elengedi a labdát. 

Most vasárnap abban a gyülekezetben voltunk, ahova a "családunk" jár. Nagyon tetszett. Nagyon , nagyon tetszett. 

Zárásként egy olyan éneket küldök, amit énekeltünk is ott. 

http://www.youtube.com/watch?v=dy9nwe9_xzw

:)

Midterm break

Kedves Mindenki!

Jó sokáig váratott magára ez a bejegyzés, de cserébe jó hosszú lesz. ;)
A héten szünetünk volt, amit nagyon élveztünk és most éppen egy kicsit a "holnap menni kell 'dolgozni' jaj ne" hangulatban vagyunk Timivel, annyira kényelmes volt egyszerűen turistaként itt lenni. De biztos vagyok benne, hogy ha újra bent leszünk, újra tudunk lelkesen "hétköznapolni".

Volt a hetünkben kutyasétáltatás, hegy, tenger, filmforgatáshelyszínmegtekintés, koboldsztori, tündérfa, egyszóval igazán gazdag volt a 2. hetünk Írországban.

Ami teljesen lenyűgöz Dublinban az, hogy van tengere és hegye is egyszerre, amitől olyan érzésem van, hogy nem kell már ide semmi más. :) A tengerpartot múlthéten már felfedeztük, a héten pedig a hegyekbe is feljutottunk a családdal. Végig az volt bennem, hogy mennyire le vagyok nyűgözve. Ez az érzés úgy általában elég gyakran elfog itt. :)
Néhány kép, ami mutatja, hogy mi nekem a szép és milyen a város, a tenger kicsit messzebbről nézve.

Ahogy parkban vagy az sétáltunk, láttunk olyan helyeket, amelyek tökéletesen beleillenek abba a képbe, ahol a koboldok és tündérek élhetnek... Ez a téma kifejezetten jelen van itt, például jártunk olyan parkban a héten (Marlay park), ahol van egy fa, amiben a "tündérek élnek", amire a gyerekek üzeneteket rakhatnak a tündéreknek és a szülők ezt a dolgot a cumiról való leszoktatás eszközeként is használják, mert rengeteg cumi volt a fán! Nagyon kedves fa, gyönyörűen ki van dolgozva és ha kislány lennék biztos vagyok benne, hogy teljesen elvarázsolna a hely.

Egészen más képet fest ez a tündérekről, mint mondjuk a nemzeti koboldmúzeum (ahol ugyancsak a héten voltunk), ahol azt tudtuk meg a tündérekről, hogy az ír mitológiában elrabolták az embergyerekeket... Ha valaki Dublinba jön, nem kifejezetten ajánlom neki ezt a múzeumot, mert 1. nem ad annyit, amennyit várnánk 2. minden korábbi elképzelést a romba dönt. :D 

Legalábbis én így jártam és ezért nagyon sürgősen meg kell néznem a következő belinkelt filmet vagyis inkább mesét, azért mert remélhetőleg helyrebillenti a dolgokat bennem és nem utolsó sorban pedig azért, mert az Írország iránti érdeklődésemet ebből a filmből származtatom. ;)

http://www.youtube.com/watch?v=6fYgFH1DVac

És ha már a filmeknél tartunk... A következő Írországban játszódó, az IMDb-n ugyan csak 6,4-re értékelt, de nekem kedves film a Leap Year. Ezt a bekezdést azoknak kifejezetten ajánlom, akik ismerik és szeretik ezt a filmet, akik tudják mi a Bob és Lui, és akik minden Renault4-nek megörülnek a film óta. 

Van egy körülbelül 3 perces jelenet, amikor a főszereplő nő és férfi egy padon ébrednek, és a háttérben látszódó kávézóban veszi a Amy Adams a kávéjukat. Nos, ez a hely itt van Dublintól nem is messzire és mivel Timi rendkívül toleránsan állt hozzá ahhoz, hogy egy pad miatt menjünk el egy konkrét helyre, és mivel amúgy is muszáj utazgatni, lebuszoztunk Enniskerry-be. 

A film a valóságtól csupán egy két dologban tér el. Például a filmben nem látszik ugyan, de a pad előtt áll egy szép nagy oszlop, amitől a tér sokkal szűkebb, így érthetően ezt onnan szépen kitörölték. De ami a leginkább nem felel meg a valóságnak az az a mondat, amikor a nő azt mondja, hogy a következő busz 20 perc múlva jön. Mert nem, ez majdhogynem teljesen ki van zárva! :) A tömegközlekedés kifejezetten érdekes, nehéz lehet felkészülni, előre tervezni, néha még az okostelefon sem segítség, de a sok-sok gyönyörűség, ami ebben az országban van, feledtet minden lehetséges kiszámíthatatlanságot. :)

A háttérben látszódó Poppies mindenesetre igazoltan érdemes arra, hogy az arra járó betérjen. ;)
És maga a hely is nagyon kedves, érződik, hogy már nem a nagyvárosban jár az ember.

Enniskerry-ből Bray-be utaztunk, ami akárcsak Dublin, tengerparti város. Itt azonban a kagylókat felváltották a gyönyörű színes kövek és a tenger is a megfelelő helyen volt. ;) Ez egyébként azóta ki is derült, hogy Dublinban az ár-apály miatt fordul elő az, hogy a tenger egészen messzire behúzódik. Itt viszont ott volt, hullámzott, simogatta a köveket, ahogy kell. 

Bár ezen a helyen nem barangoltunk el egy világítótoronyhoz sem, mégis dukál ehhez a részhez egy ilyen dal. ;)

http://www.youtube.com/watch?v=7ZrX-VHXWi8

Ahogy egyre telnek a napok, egyre jobban rázódunk bele az itteni dolgokba, egyre jobban ismerjük meg a várost, a szokásokat, a jellegzetességeket és egyre inkább otthon érezzük magunkat itt. Gyakorlom a busz leintését a buszmegállóban, mert igen, valóban nem áll meg a busz, ha nem intesz neki. És tetszik, hogy ha leszállunk a buszról, köszönetet mondunk a buszvezetőnek. És tetszik, hogy mosolyognak az emberek. És tetszik, hogy tetszik itt. 

Ma pedig a gyülekezetben erről (is) volt szó:

"Ismerjük hát meg, törekedjünk igazán megismerni az Örökkévalót!

Mert eljövetele biztos, mint ahogy hajnal virrad az éj után,mint ahogy megjönnek a felhők, s megöntözi földünket a korai és késői eső!" Hóseás 6,3

Ezt szeretném!

Eszter

Már egy hete! ;)

Kedves Ti! :)

Szinte hihetetlen mennyi dolog történhet csupán pár nap alatt!
Az itteni élet nagyon izgalmas továbbra is és egyben nagyon kimerítő! Nem gondoltam volna, de tényleg állandóan fáradtak vagyunk Timivel! Az állandó koncentrálás, figyelem, a sok új dolog, szokás...De élvezem, nagyon! Tetszik, hogy változnak a szokásaim és tetszik, hogy vannak dolgok, amik egész mások, mint otthon. A legnagyobb változás eddig az, hogy megeszem a gombát. Igen, megeszem a gombát. Ezt azok kedvéért írom le még egyszer, akik olyan régóta ismernek, hogy tudják, hogy sosem szerettem a gombát. De olyan helyzetben voltam, hogy a legjobb döntésnek az tűnt, hogy eldöntöm, ezentúl megeszem és kész. És nem mondhatnám, hogy a kedvencem lett, mert őszintén szólva (és előre nagyon nagyon elnézést kérek a gombapártiaktól) nem látom értelmét, mert számomra nem igazán van íze. :D De komolyan élmény túllépni egy ilyen hosszú "szokáson". :)
Az iskola igazán érdekes, egyértelműen tetszik! Sok-sok rendkívül jó programjuk van és teljesen a tanulók igényei, a különbözőségek figyelembe vétele van a középpontban és tényleg megkapják ezek a lányok azt a figyelmet-életre való felkészítést, amire szükségük van, amit valószínűleg sokuk otthon nem kapna meg. Még a tanári közösségben nem igazán vagyunk benne, viszont ma  megtudtuk, hogy itt az a szokás, hogy az új kezdeményezzen, úgyhogy jövőhét hétfőn (a következő hetünk szünet) taktikát váltunk. De egyébként mindenki kedves velünk, segítőkészek, szívesen fogadnak a foglalkozásokon-órákon-meetingeken, csak gondolom egyenlőre mi vagyunk a furcsa idegenek, aki valami fura nyelven beszélnek maguk között. De van most rá pár hónapunk, hogy ez átalakuljon. :)

Amikor csak szép volt az idő, már a suli után mentünk is be a városba nézelődni. A saját tempónkban, a saját kedvünk szerint szépen lassan fedezzük fel a várost, ami annyira más, mint Budapest, de annyira tetszik!
Az első kép az egyik délutánunk legviccesebb momentuma, amikoris a dublini kastély udvarában egy gördeszkázó kutyával futottunk össze. :)

Ezt a képet pedig minden Jane Austen rajongónak küldöm: ;)

Tegnap pedig, az első szabad napunkon, elmentünk itt Dublinban a tengerparthoz, ami igazán gyönyörű volt!! Érdekes, mert hatalmas területen nem volt igazából víz, úgyhogy ott sétálgattunk a homokon, amin látszódott, ahogy a tenger mosta. Rengeteg kagyló volt, amitől én teljesen odáig voltam, úgyhogy gyűjtöttünk is egy adaggal. Esélyes, hogy a ruháim helyett kagylókkal fogok hazamenni. ;)

Megláttunk a távolban egy világítótornyot, úgyhogy eldöntöttük, hogy elmegyünk és megnézzük. Ez a kis kirándulás kagylószedegetéssel és fotózkodással együtt körülbelül 2-2,5 óra lehetett, de nagyon megérte! Közben ilyen gyönyörű helyeken jártunk. :)

 Itt a távolban már látszódik is a világítótorony. :)

Ez pedig már közelebbről, és még egy szivárvány is bekéredzkedett a képre. ;)

És, hogy mindenki elhiggye, hogy nem csak Pinterestről származnak a képek, íme néhány rólunk is. :)

Ezen a képen látszódik, hogy tényleg ott járkáltunk, ahol a tenger szokott lenni.

Mikor már jöttünk vissza a világítótoronytól, összeismerkedtünk egy nagyon kedves idősebb ír bácsival. Tényleg igaz, hogy az ír emberek milyen kedvesek!! :) Ezt tapasztaltuk ma is a gyülekezetben. Egy baptista templomban voltunk, már rögtön ahogy megérkeztünk odajött hozzánk egy bácsi és nagyon kedvesen érdeklődött, leültetett minket, beszélgettünk kicsit. Nagyon hasonló volt az alkalom, mint nálunk, még volt is egy olyan ének, amit ismertem. Itt is megvolt a "Zöldkönyv" - "Füzet" dolog, csak persze nem így nevezve. ;) Egy magyar ismerősöm jár oda, bemutatott minket pár embernek, mindenki olyan szeretettel és örömmel fogadott minket, hogy csak lestünk. :) Utána az ismerősöm személyében lett egy idegenvezetőnk is a délutánra, bent barangoltunk, nézelődtünk és ismertünk meg újabb és újabb helyeket.

Nagyon különleges itt lennem, volt, hogy eszembe jutott még a hét eleje felé, hogy mit keresek itt, de Isten olyan lenyűgöző módon mutatja meg, hogy egyszerűen csak csodálom Őt, és várom, hogy kibontakozzon, amit tervez. Tudom, hogy itt kell lennem és olyan áldott családnál lakunk, annyi bátorítást kapok tőlük és Istentől, hogy meg vagyok győződve, hogy most itt a helyem. Érdekesek az ilyen pár hónapos átmeneti időszakok, izgalmas és annyira élménydús ez a számomra!
És egyébként pedig most épp ezt az albumot hallgatom. :)
http://www.youtube.com/watch?v=z2dul1n-7S8

Ezt az igét pedig ma reggel kaptam Apától (minden nap küld nekem egy igét, ami annyira, de annyira sokat jelent!):
"A föld végén ragadtalak meg, annak széléről hívtalak el. Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek meg! Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak." Ézs 41,9-10

Eszter